2015. október 1., csütörtök

kék

a kék szín mindig a szemeidre a emlékezet.
ahogy bámultak az enyéimben, amikor egy gyönyörű vitánk volt, vagy amikor azt mondtuk szerettük egymást.
szerettük.
mintha már nem szeretnélek. nem tudom ezt mondani, mert én még mindig szeretlek.
a kék szemeid sosem fognak elhagyni.
a memóriába vésődtek addig ameddig élni fogok.
tehát, ma lerajzoltalak.
lerajzoltalak minden tökéletes tökéletlenségeddel.
minden egyes részlet, a lefelé ívelő gomborrodat.
kékben rajzoltalak le.
szeretettel,
kass.
[[bocsi, ha valami nem érthető !! ]]

♡színtelen♡

a színekben látom a jó dolgokat
a mély izzó kék a szemeidé 
a halvány fehér bőr a puha kezedé
és az enyhe szürke a kanapéé, amin ültünk
amikor a gyengédséged
az egész világomat bársony vörössé tette 
a hangokban látom a rossz dolgokat 
a vakító fehér fény
amelyik elküldte az üzenetet
ami kitépte a szívemet a mellkasomból
a bolyhos szürke alakzatok
a szobában, ahová én indultam
és végtelen feketeség, amit láttam
amikor összeszorítottam a szemeim
hogy vissza tartsam a könnyeimet
amik egy hétig is potyognának
azok a könnyek elhomályosították a látásom
és tompította a fényes színárnyalatokat
amit én ismertem
kc
[[SAJNÁLOM, HA VAN BENNE HIBA]]